Egy súlyos témával kezdeném. Egy újabb baleset miatt ismét aktuális lett a Metrans melletti körforgalom ügye. Az elmúlt években ez az ügy folyamatosan napirenden volt, még az elnökválasztási kampánynak is a része lett. Ön nemrég felvett egy videót, amelyben kifejtette, hogy elsősorban az állam felelőssége az, hogy ez a körforgalom megépüljön. Ez egyértelműen így van, mivel állami útszakaszról van szó. Ugyanakkor létrejött egy szerződés az önkormányzat és az állami közútkezelő között, amiből kifolyólag a város is kapott feladatokat. A tervdokumentációt és a vázrajzot kellett előkészíteniük, valamint a telekrendezést elvégezni. A videóban is említette, hogy felkínálták a telkek egy részét az államnak egy euróért, de nem kaptak érdemi választ. A többi része hogy áll a telekrendezésnek?
Onnan kezdeném, hogy 2010-ben fogalmazódott meg legelőször, hogy itt egy nagyon súlyos helyzetről van szó. Akkor, majd 2013-ban ismét részt vettem a dunaszerdahelyi járási válságstáb ülésén, és már akkor jeleztük a hatóságok, vagyis a belügyminisztérium és a megfelelő szervek felé, hogy a helyzet súlyos. Már korábban is történtek a helyszínen súlyos, sőt halálos kimenetelű közúti balesetek is, és kértük, hogy foglalkozzanak az üggyel. Sajnos 2024 tavaszáig nem történt semmi. 2024 tavaszán a kormány a galántai kihelyezett ülésén foglalkozott a témával. Kötelezte a szlovák közútkezelőt, hogy kössön velünk szerződést. A hivatalok úgy igyekeztek a saját feladataikat egyszerűsíteni, hogy amit csak tudtak, ránk hárítottak át. 2024. december 20-án írtuk alá a szerződést, de mi már közben egyeztettünk a közútkezelővel, hogy mi az, amit át tudunk vállalni, és mi az, ami nem átruházható. Mi azért mentünk bele ebbe a szerződésbe, mert volt egy magasztosabb célunk. Előbbre akartuk vinni a Dunaszerdahelyen és a környéken lakók számára a körforgalommal kapcsolatos ügyintézést. Miközben ez nem önkormányzati feladat, nem megyei feladat, hanem állami feladat. Figyelmeztettük őket, hogy vannak olyan kitételei a szerződésnek, amelyek törvényellenesek.
Melyek voltak ezek?
Például az önkormányzatnak meg kellett volna vásárolnia állami tulajdonban lévő földeket, amelyek a mezőgazdasági minisztérium kezelésébe tartoznak. De hogyan lehetne megoldani, hogy mi megvesszük ezeket a földeket, és aztán eladjuk a közútkezelőnek? Javasoltuk, hogy ezeket az állami tulajdonú földeket delimitálni kellene egy másik állami szerv kezelésébe. A másik probléma a nevesítetlen földekkel áll fenn. Ezeknek megvan ugyan a gazdája, de gyakran csak a nevük ismert, minden más adat nélkül, és lehet, hogy az illető már nem is él. Ezeket a személyeket nem tudjuk megszólítani. Ezért is ezekben az esetekben kisajátításra lenne szükség. Ebben pedig Dunaszerdahely városa nem lehet kompetens, csak az állami beruházó. Ők viszont ránk akartak hárítani mindent.
Ez a szerződés aláírásakor még nem volt világos?
Világos volt, és mi elmentünk a nagyszombati járási hivatalba is konzultálni a kisajátításról. Ott mondták, hogy igen ám, csakhogy ezt a beruházónak kell megtennie. Amikor pedig a államigazgatási szerv kiadja a vonatkozó határozatot, az állami közútkezelő köteles az államigazgatási szerv letéti számlájára harminc napon belül letenni a szükséges összeget. Na most: ha az egy eurót nem tudták átutalni a város számlájára, mert nem volt ilyen tétel a költségvetésükben, akkor a több ezer eurós tételt hogyan tudnák a járási hivatal számlájára letenni harminc napon belül? Mi ezt hangsúlyoztuk, mert szerettük volna előremozdítani az ügyet. Aztán abban bíztunk, ha eljutnak odáig, módosíthatjuk a szerződést. A mi feladatunk, a tervdokumentáció elkészítése volt. 2025. decemberében, karácsony előtt kaptuk meg. 2026. január 29-én személyesen vittem be a szlovák közútkezelőhöz a dokumentációt a vázrajzzal együtt. Kértük, hogy adjanak hivatalos szakmai véleményt arról, hogy számukra elfogadható-e, hogy ne az építkezési engedély kiadása után kelljen ismét módosítani. Mikor kaptuk meg a szakmai véleményüket? 2026. augusztus 21-én. Addig nem is fordult meg a fejünkben, hogy szólítsuk meg a tulajdonosokat, mert ha át kellett volna rajzolni mondjuk a tervdokumentációt, akkor lehet, hogy olyantól vásároltuk volna meg a telket, aki egyáltalán nem is érintett ebben a témában, ami csak komplikációkat okozott volna.
Mi történt ezután?
A szakmai véleményük szerint végül konkretizáltuk az érintett parcellákat, és csak most tudjuk megszólítani a tulajdonosokat. Bizonyára lesznek olyanok, akik aláírják a szerződést és visszaküldik, de lehetnek olyanok, akik vitatni fogják az összeget vagy lehetnek hagyatéki huzavonák, ezeket az ügyeket pedig át kell adnunk a szlovák közútkezelőnek, hogy rakják be a kisajátításra váró telkek csomagjába. Ez a folyamat. És akkor most arról beszélnek, hogy Dunaszerdahely városa vagy én magam tehetetlenek vagyunk? Na persze. Azért vagyok bosszús ebben a kérdésben, mert még a 2026. március 16-i képviselő-testület úgy döntött, hogy eladjuk jelképes egy euróért azt a város tulajdonában levő telket az államnak, hogy minél hamarabb előrelépjünk. Május 12-ével elküldtük ezt a dokumentumot a számukra, hogy akkor tessék, fizessétek ki az egy eurót. Ez a szerződés a mai napig nem került vissza hozzánk. Júniusban egyeztettünk velük, és azt mondták, nekik ez az összeg nem szerepel a költségvetésükben. Akkor elővettem a pénztárcámat, mondom, odaadom, itt van, tessék, egy euró. Tiltakoztak, hogy nem, nem, így nem lehet.
Mit gondol, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem akarják előremozítani ezt az ügyet?
Ezt tőlük kellene megkérdezni. Bízom abban, hogy az új vezérigazgató, akit néhány napja neveztek ki, másképp fogja ezt gondolni. (Rastislav Droppa szeptember 17-én foglalta ez a kőzútkezelő vállalat vezérigazgatói posztját - a szerk. megj.) Jövő hét kedden egy órakor kellene vele találkoznom. (Az interjút október 2-án, pénteken rögzítettük - a szerk. megj.)
De mégis, azt hogy látja, ez alatt a tizenhat év alatt nem lehetett volna politikai nyomásgyakorlással felgyorsítani az ügyintézést?
Bizonyára igen, de nem mi, a Magyar Szövetség voltunk kormányon. Mások voltak a kormányrúdnál, akik ezt a történetet hanyagolták, de most nem akarok vádaskodni. Ugyanakkor, hála Istennek, az R7-es megépült. Ennek szerintem mindenki örül, hogy gyorsabban el tudunk jutni Pozsonyba. Én azt mondom, hogy ezt meg lehetett volna csinálni. Biztosan vannak máshol is az országban hasonló neuralgikus pontok, de ha a hivatalnokokat megfelelően mozgatják, ezt az egészet már régen elfeledhettük volna.
Pellegrini elnök urat nem próbálták bevonni? Neki ugyan nincs közvetlen kompetenciája, de mégiscsak a kampány során merült fel ez az ígéret, és ő ha akar, nyilván tud nyomást gyakorolni a kompetens szereplőkre. És egy ideig volt nemzetiségi tanácsadója is Forró Krisztián személyében.
Nem akarok belemenni abba, hogy kinek mi a feladata. A kormány azt a feladatot adta a szlovák közútkezelőnek, hogy velünk kössön szerződést. Azt nem mondta ki a kormány határozata, hogy kinek mi a konkrét feladata. Itt a hivatalnokok voltak elsősorban azok, akik lerázták magukról ennek egésznek a terhét. Viszont amire nincs kompetenciánk, azért nyilván nem is tudjuk vállalni a felelősséget. Ha az állam számára fontos lett volna ez a dolog, akkor bizonyára megtalálják a módját annak is, hogy azt az egy eurót kifizessék. Úgy gondolom, hogy a parlamenti választásoknak is az a fő kérdése, hogy aki szeretné, hogy ez a kérdés megoldódjon, annak úgy kellene szavaznia. Csak olyan képviselők tudják ezt a kérdést előremozdítani, akik ezt a régiót képviselik. Aki nincs ott, az csak kérhet. Nem biztos, hogy kap. Aki viszont ott van döntéshozatalban, annak van ráhatása. Ez az egész körülbelül négymillió euróba kerülne, bár nehéz pontosan megmondani. El kell rá különíteni a pénzt, megcsinálni a közbeszerzést. Ha minden jól megy, az építkezés elkezdése 2028-ra lehet reális.
Beszéljünk a helyi politikai helyzetről. Tulajdonképpen először állt elő egy olyan helyzet, hogy a jelenlegi szlovák ellenzéki pártok összefogva indítottak egy kihívót ön ellen, miközben országos szinten a Magyar Szövetség éppen ezekkel a pártokkal kezdett együttműködést. Itt Dunaszerdahelyen nem próbáltak valahogy megegyezni, hogy önt támogassák ezek a pártok?
Nem szólítottak meg, és én sem kerestem őket. Én úgy veszem, hogy ez nem pártpolitikai kérdés, hanem egy-két ember ambíciójának a kérdése. Én úgy ítélem meg, hogy itt nem arról van szó, hogy a liberális oldal és a konzervatív oldal megmérettetik vagy politikai versenybe kerülne. Itt egy-két embernek van személyes ambíciója és a személyes ambíciókhoz találtak eszközt. A polgármesterjelöltnek sincs önkormányzati tapasztalata. Ha lenne, akkor mondhatnám, a pártok talán úgy gondolták, hogy ő a legalkalmasabb. De így azt hiszem, hogy fordított a helyzet, vagyis a gombhoz varrták a kabátot.
Mennyire tartja komoly kihívónak Miške Tamást?
Én senkit sem akarok lebecsülni. Ugyanolyan komolyan veszem a mostani politikai ellenfelemet, mint eddig mindig bárkit is, akivel megmérettettem magamat az önkormányzati választásokkor.
Jaroslav Spišiak, a Progresszív Szlovákia (PS) parlamenti képviselő volt az, aki bemutatta Miške Tamás csapatát, és arról beszélt, hogy a PS teljes mellszélességgel ki fog állni a jelöltek mögött. Azt is mondta Spišiak úr, hogy ő úgy veszi észre, hogy Dunaszerdahely mintha az ország többi részéhez képest elaludt volna. Mit gondol erről a kritikáról?
A képviselő úr nyilván nem jár Szlovákia más részein. Nem akarok mutogatni, de elég elmenni mondjuk Nagykürtösre vagy éppen Rozsnyóra, hogy lássuk, mekkora a különbség. Ez egy politikai maszlag, amit a képviselő úr mondott. És én azt hiszem, hogy a dunaszerdahelyiek látják, hogy mi történik a városban. Neki persze lehet ilyen véleménye, én tiszteletben tartom ezt, de nem kell, hogy egyetértsek vele.
Az ellenfelei azzal is kampányolnak, hogy habár a város gazdálkodása rendben van, de ezt nem minden lakótelep vagy városrész érzi egyenlő módon, és vannak olyan részek, amelyek elhanyagoltabbak.
Ez a retorika is a választási kampány része. Én azt hiszem, hogy akár a közterületek karbantartása, akár a hulladékgazdálkodás vagy a közlekedés területén színvonalas szolgáltatást nyújtunk. Természetesen nem mondom, hogy minden tökéletes, mert messze nem, és én sem vagyok mindennel megelégedve mindig. Nagyon sok minden az emberi tényezőn múlik. Viszont akármelyik választási programunkat nézi meg az ember, mi nem élhető városról meg imaginárius történetekről beszélünk, hanem konkrét vállalásokról, konkrét témákról és konkrét városrészekről. Ezeket a következő időszakban is számon lehet kérni. Mutassa meg nekem bárki is a politikai ellenfeleim közül, hogy a választási programunk melyik pontját nem teljesítettük. Amikor egy ellenzéki csapat nem állít ki teljes listát a választásokon, akkor az én szempontomból nem tekinthető elég komoly hozzáállásnak. Ha teljesíteni akarják a programjukat, ahhoz a 21 helyre 21 jelöltet kell állítania. Nyilván mindenki nem fog bekerülni, mert vannak független jelöltek is. De ha eleve tizenegyet állítanak ki, és mind a tizenegy nem hiszem, hogy bejut, akkor hogyan tudják a választási programjukat megvalósítani? Mi, mint a Magyar Szövetség, huszonegy embert állítottunk ki, huszonegy olyan közösségi embert, akik mögött elismertség van, szakemberek, illetve a huszonegyből tíz jelenleg is regnáló képviselő. A mi választási programunkat be fogjuk tudni tartani, illetve megvalósítani, míg a politikai ellenfelem, illetve az ő csapata ezt nem tudja elmondani, mert nincs elég embere. Mi tudjuk, hogy mit akarunk, tudjuk, hogy hogyan és tudjuk, hogy miből.
Még a politikai helyzethez visszatérve: nem gondolja, hogy ez itt valamiféle stratégiai változást jelentene? Vagyis hogy a szlovák ellenzéki pártok ráhajtanak a magyar szavazókra? Dunaszerdahely egy szimbolikus város is ilyen szempontból, hiszen az egyik legfontosabb magyarlakta járási székhely.
Sajnos van egy olyan folyamat, amely ahhoz vezetett, hogy a magyar szavazók egy része nem a magyar pártra szavaz. Volt itt egyfajta MKP–Híd civakodás, és ennek fényében voltak, akik kiábrándultak a két magyar pártból, és világnézetük szerinti szlovák pártokhoz fordultak. Ezek az emberek úgy szavaztak, ahogy a kedvük hozta, volt olyan is, hogy egyik parlamenti választáson a konzervatívokra, a másikon a liberálisokra. Tehát nemcsak világnézet, hanem emóciók alapján. Ezt a körülményt a szlovák pártok mérlegelték és úgy gondolták, hogy itt lehet halászni. A választások bizonyára megmutatják, hogy ez a stratégiájuk mennyire megalapozott.
Azt mennyire tartja helyesnek, hogy országosan a Magyar Szövetség a jelenlegi ellenzéki pártok felé közeledik?
Mindenképpen szélesebb spektrumban kell látni a mostani tárgyalásokat. A déli járások infrastrukturális fejlesztése jóval elmarad az északiakétól, ami azt is jelzi, hogy bizonyára innen is kellene parlamenti képviselő. Csakhogy Szlovákiában nem ilyen a választási rendszer, mert az egész ország egy választási körzet, és így egyes régiók túl vannak dimenzionálva. Például Kelet-Szlovákia egyes részei, illetve Pozsony, miközben más régióknak egyáltalán nincs gazdája. Ha lennének akár egymandátumos választási körzetek, mint például Magyarországon, akkor számon lehet kérni a parlamenti képviselőtől, hogy mit tettél te konkrétan a régiódért? Így viszont mi, a déli járások egyfajta mostohagyerekek vagyunk. És nem csak a regionális fejlesztésben. A szüleim, akik a II. világháború előtt születtek az 1940-es években, máig háborús bűnösök. A 21. században eléggé sajnálatos tény, hogy a mindenkori politikai elit nem volt nyitott ennek a témának a rendezésére. A többségi nemzet nélkül ezt nem lehet megoldani. Fontos, hogy találjunk partnereket az infrastrukturális fejlesztéshez és például a kollektív bűnösség elvének az eltörléséhez is. Az országos elnökünk a Progresszív Szlovákiával és a KDH-val is tárgyalt, tehát a liberálisokkal és a konzervatívokkal is. Én nem látok ebben kivetnivalót. A mostani kormánykoalíció pedig a Büntető Törvénykönyv módosításával úgymond ránk csapta az ajtót. Nem konzultált a magyar közösség képviselőivel, hanem zsigerből döntött a Büntető Törvénykönyv módosításáról. Ez fölveti a kérdés, hogy valóban érdemes-e vagy szükséges-e tárgyalni a koalíciót alkotó pártokkal. Itt most az a kérdés, hogy kivel tudunk erről a témáról beszélni, és ki az, aki ebben a kérdésben mellénk tud állni.
Ha már a szlovák magyar kapcsolatoknál tartunk, az utóbbi években ez is egy elég komoly téma volt itt Dunaszerdahelyen. Önt is többször behívták a rendőrségre a Felvidék kifejezés használata miatt, de itt a Sárga kastéllyal szembeni emlékmű ügye az egészen a bíróságig jutott, a Specializált büntetőbíróság tárgyalta.
Első fokon felmentő ítélet született. De az ügyész még fellebbezett.
Igen, ez az ügy még folytatódni fog. Az ön ellen indult eljárásokról lehet tudni?
A Szlovák Értelmiségiek Társulása azt kifogásolta, hogy a Felvidéki Vágta nevében ott a Felvidék szó. Én a rendőrségen is elmagyaráztam, hogy ennek nincsen semmilyen politikai vetülete. Ez egy sportrendezvény, aminek van egy közösségi, hagyományőrző része, ahol programokat kívánunk a családoknak, kicsiknek, nagyoknak, időseknek. Én a Felvidéki Vágtán szlovák emberekkel is találkoztam, és el tudtunk beszélgetni. Ebben tehát nem volt semmi politika. Az, hogy valakinek az ingerküszöbe máshol van, erről nem tudok mit mondani. Annyira azért nem voltak bátrak ezek az emberek, hogy név szerint feljelentsenek, csak az volt a feljelentésben, hogy Dunaszerdahely város polgármestere. De egyszer majd betelik a pohár, és én is bíróság elé fogom állítani őket, vagy legalábbis büntetőfeljelentést teszek, mert azért nekem is van tűréshatárom. Persze egy politikusnak többet kell tűrnie, mint az egyszerű polgárnak. Ezt én megértem, de az, hogy újra és újra magyarázkodjak a rendőrségen, az azért nekem is kinyitja a bicskát a zsebemben. Dunaszerdahely a tolerancia városa. Nem hiszem, hogy itt lennének bármilyen nemzetiségi ellentétek. Nekem is vannak szlovák szomszédaim és másoknak is. Szlovákoknak magyar, magyaroknak szlovák. Én nem hiszem, hogy ez bármilyen kérdést is fölvetne a mindennapi életben. Inkább azt mondanám, hogy vannak olyan politikai pártok, akik politikai tőkét akarnak kovácsolni ebből a vélt konfliktusból, mert valós nincs. Azt is elhiszem, hogy valakiknek probléma a Felvidék kifejezés, mert a második világháború alatt Dél-Szlovákiát Magyarországhoz csatolták. De ez most két uniós tagállam, amelyek között nincs vita a határokról. Ezért túlzottnak gondolom a Szlovák Értelmiségiek Társulása aggodalmát.
Mi lett a kifejlete ezeknek az ügyeknek?
Én nem a feljelentő voltam, hanem a gyanúsított, és nincs tudomásom arról, hogyan zárták ezt le.
De akkor lezárultak már ezek az ügyek?
Gondolom, hogy előbb-utóbb lezárják őket. Azt rótták fel nekem, hogy Szlovákia egységét akarom bomlasztani polgármesterként, vagyis minősített bűncselekményt követtem volna el. A tényállásban felsoroltak egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak.
Még néhány helyi témát szeretnék érinteni. Az egyik nagy projektjük a városközpont revitalizációja, a Bartók Béla sétány felújítása. Az utóbbi időben ezen a területen konfliktusos helyzetek alakultak ki a hajléktalanok és a helyi üzlettulajdonosok között. Tud valamit tenni ilyen helyzetekben az önkormányzat? A revitalizáció hogyan érintheti ezt a helyzetet, ezeket a konfliktusokat?
Eddig kritizáltam a kormánykoalíciót, de most dicsérnem kell őket. Úgy módosították nemrég az önkormányzatokról szóló törvényt és a szabálysértési törvényt, hogy az önkormányzatoknak nagyobb hatáskört adtak az ilyen jellegű jelenségek terén, mint a hajléktalanság. Volt egy alkotmánybírósági döntés, hogy az, ha valaki hajléktalan és közterületet használ, emberi jognak minősül. Az egy másik kérdés, hogy a környezetében a többség hogyan éli meg ezt a helyzetet. Ugyanakkor viszont július 15-től ez a két törvény megváltozott. Eddig nem nagyon tudtunk mit kezdeni azzal, ha mondjuk szemeteltek, csak bírságolhatott a város, de az intézkedő városi rendőröket ilyenkor kinevették. Most van egy olyan lehetőség, hogy kisebb közmunkára lehet fogni az ilyen dolgok elkövetőit. Néhány héttel ezelőtt átadtuk az új hajléktalanszállót. Ez lesz az a kiinduló alap, ahol szociális szolgáltatást tudunk számukra nyújtani, tehát tisztálkodhatnak. Tudunk számukra munkaruhát biztosítani, és tudunk számukra megoldást találni, hogy bekapcsolódhassanak a közmunkába. És ha közmunkára fognak járni, akkor nyilván nem lesz idejük a városnak a központi terén sütkérezni és piknikezni. A törvény adta lehetőségünkkel élve megmutathatjuk ezeknek az embereknek, hogy egyszerűbb lesz, ha partnerként fogunk egymással kommunikálni, mint most, amikor csak azt kereshetjük, hogy hol sértették meg a törvényt. Tényleg a huszonnegyedik óra előtti öt percben kaptuk ezt a lehetőséget, mert már nagyon sok dunaszerdahelyi megkeresett fel ebben a témában. Tudok róla, hogy ez egy olyan jelenség, és nem csak Dunaszerdahelyen, hanem más városokban is, ahol nyilván valamit tenni kell. Tudjuk, hogy hogyan fogjuk tudni csinálni, és meg is fogjuk csinálni. Tehát én azt mondom, hogy pár héten belül ezt a kérdést megoldjuk, és nem hiszem, hogy amikor arról fogunk beszélni, hogy felújítottuk a város sétálóutcáját, ez a jelenség visszatér.
Van még egy másik neuralgikus pont a városban. Az egy évvel ezelőtti sárgaságjárvány ismét ráirányította a figyelmet a Karcsai út problémás helyzetére.
Hál istennek ez a járvány azóta lecsengett. Mi akkor is megtettük a megfelelő óvintézkedéseket a lakosok szempontjából. Most például beadtunk egy pályázatot szociális lakások felújítására. Az A és a B épület rekonstrukciójára pályáztunk. Foglalkozunk a témával, de néha nehéz segíteni, ha a másik oldalon eleve vagy elutasítólag állnak hozzá, vagy pedig nem akarnak együttműködni. Itt általában ez a két helyzet van, hogy az emberek nem akarnak együttműködni velünk, és a segítő kezet nem fogadják el.
Ezt az együttműködést nem lehetne javítani valamilyen módon?
Az Európai Unióban megtalálták valahol a romákkal való együttműködésre a megoldást? Mert ha az egész EU-ban a szakemberek és a politikusok nem találtak megoldást a marginalizált roma közösségek helyzetére, akkor hogyan oldjuk ezt meg itt mi, Dunaszerdahelyen? Én abból főzök, amim van. A múlt év végén, ez év elején például a roma polgárőrséget is bevezettük, felemás sikerrel. Minden lehetőséget kihasználunk. Megvásároltuk már korábban az államtól a régi CO-raktárt, amelyet közösségi központnak építettük át. Azért azt, mert más olyan hely, ami közelebb van a marginalizált roma közösséghez, nem volt. Egy nagyon szép épületről van szó, szociális helyiségekkel, közösségi terekkel, irodákkal, konyhával, hogy rávezethetőek legyenek a helyiek a higiéniai szokásokra. Tehát közösségi központunk van. Vannak szakemberek, akiket támogatunk. Sokáig azért nem tudtuk felújítani a szociális bérlakásokat, mert volt egy rendszerhiba. Amíg az állami lakáskezelő alap terhe rajta volt az épületen, addig nem lehetett pályázni. Ezt felismerték és megváltoztatták. De sokszor a felújított épületeket nem becsülik meg. Én azt mondom, hogy ők is ugyanúgy dunaszerdahelyi polgárok, ők is megilleti az odafigyelést. De gyakran nem becsülik meg azt, amit a közösség ad számukra. Ha lenne egy olyan koncepció, olyan rendszer, amivel ezen túl tudnánk lendülni, akkor nyilván ennek látható, kézzelfogható eredményei is lennének. Így viszont szélmalomharc van: valamit felújítunk, azt leélik, és ez megy körbe-körbe.
Kanyarodjunk még vissza a Karcsai útról a belváros felé. Megújuló kisváros – ez a címe a programjuknak, és az egyik fő gondolat, hogy élettel szeretnék megtölteni a belvárost. A sétány felújítása nyilván egy fontos része ennek a tervnek, de ezen túl még mivel tennék pezsgőbbé az életet a városban?
Konzultáltunk a vállalkozókkal a Bartók Béla sétány környékén, és ebből értettük meg, hogy a mostani kormány milyen nehéz helyzetbe hozta a vállalkozókat – tranzakciós adó, mindenféle pótlékok. A vendéglátás pedig általában nem munkaidőben szokott történni. Ahhoz, hogy a vendéglátásban dolgozók meg tudják termelni azokat a költségeket, amelyeket átterheltek rájuk, ahhoz az kell, hogy a dunaszerdahelyiek vagy a környékbeliek idejöjjenek és költsenek itt. Ehhez úgy szeretnénk hozzájárulni, hogy egy önkormányzati turisztikai alapot hoznánk létre, amelynek a forrásaira pályázhatnának a vállalkozók. Ezt nem működésre használhatnák, hanem például kulturális rendezvényeket finanszírozhatnának belőle, fellépőket, zenés vagy más programokat. A turisztikai adóból pedig a városnak is bevétele van. Ehhez meg kell teremteni a jogi és a pályázati feltételeket. Most azt látni, hogy munka után a város eléggé kihalt. Viszont ha esténként vagy hétvégente lennének vonzó programok, ez nyüzsgőbbé tenné a várost. Nem mindent a városi önkormányzatnak kell szerveznie, de így közvetett módon a vállalkozókat is tudjuk támogatni.
Ha a legfontosabb célkitűzését kellene megneveznie, amit a 2030-ig tartó választási időszakban szeretne elérni, akkor az mi lenne?
A Megújuló kisváros programunkból akár mindent fel tudnék sorolni, de inkább mást mondok. Az általános gazdasági helyzet ma nagyon nehéz. Van egyfajta energiaválság. A kormány is foglalkozott ezzel a témával, de hogy mennyire sikeresen, vagy éppen csak valami látszatmegoldásokat keresnek, azt majd megmutatja az élet. De például az Európai Központi Bank emeli a központi alapkamatot és már két és fél százaléknál járunk. Ez a pénz drágulását hozza el, ilyenkor pedig az emberek visszafogják a fogyasztást, ami recesszióhoz vezet. Ez egy nagyon instabil és előre nem látható gazdasági helyzetet fog kialakítani itt Szlovákiában is. És az ostor általában az önkormányzatokon csattan. Ha a központi kormánynak pénz kell, általában az önkormányzatoktól vonják el, és azt mondják, gazdálkodjátok ki. Vagy ránk húznak valami plusz állami feladatot, majd ti megoldjátok. Nem beszélve arról, hogy hamarosan választások lesznek, és nem tudjuk, a következő garnitúra hogyan fog hozzáállni a társadalmi kérdésekhez. Én már nem az első választási időszakomat töltöm, és meggyőződésem, hogy most is meg fogjuk találni a megoldásokat. A város akkor is fejlődött, amikor itt volt a pénzügyi világválság a 2010-es évek elején, amikor mások megállították vagy fékezték a fejlesztéseket, mi akkor is beruháztunk. Itt volt a covid időszaka, majd 2022-ben a háború kitörése, az infláció elszabadulása. Akkor is megfelelő válaszokat tudtunk adni ezekre a kihívásokra. Meg vagyok győződve arról, hogy ez most is így lesz. Még egyszerűbb lesz, ha olyan képviselő-testületet kapok a választók részéről, amellyel valóban együtt lehet működni. Úgyhogy én bízom a dunaszerdahelyiek ítélőképességében. Bízom abban, hogy elismerik az eddigi tevékenységemet, aminek az eredményeit látni lehet a városban. A választási kampányban mindenki nagyokat tud ígérni, és mindent kritizálni tudnak. De megfelelő képviselő-testületi háttér nélkül nagyon nehéz bármit megvalósítani. Mi, a Magyar Szövetséggel készek vagyunk vezetni a várost. Tudjuk, hogy mit akarunk, azt is, hogy hogyan és azt is, hogy miből.
Megjelent a Napunk.sk oldalán 2026. október 7-én